1998. január 15-én születtem. Jobbra az Apukám, balra az Anyukám látható. Az anyukám mellett, a nagynénim van. Azt mondják, hogy én az anyukámra hasonlítok. Nagyon szerettem õket, és õk is engem. Mindig engedelmes jó kislányuk voltam. Heten voltunk testvérek. Öten korán gazdihoz kerültek, csak én maradtam otthon, meg a Hugom Tina. Õ nagyon vadóc volt, mindig megharapdált, és lebirkózott.

Április 13-án megjelent két bácsi, és egy néni, hogy elvigyék Tinát. De nekem írtózatosan szimpatikusak voltak, de nem tudtam, hogyan hívjam fel magamra a figyelmet. Mikor az egyik bácsi ölbe vette Tinát, majdnem elpityeredtem. De a néni......, õ csak állt, és engem nézett. Én szégyenlõsen felmentem a teraszra, és zavaromban a labdámat harapdáltam. És láss csodát, a néni egyszercsak odajött. Csak nézett, én meg õt. Nagyon finom szaga volt, és kedves hangja, és a keze, olyan nagyon finom volt mikor megsimogatott. Nem bírtam ki, és adtam rá puszit. És õ akkor ölbekapott és valami olyat mondott, hogy õ kell nekem. És akkor a bácsi lerakta a Hugom, és elvett a nénitõl. Aztán kikefélték a bundim, majd elindultunk valami nagy doboz felé. Az a doboz aztán elindult. Én nagyon sírtam, mert a mamitól el sem búcsuztam. És az Apukám is szomorúan nézett utánam.

A finom szagú néni folyamatosan simogatott, még valami cuppanóst is adott, és az nagyon jól esett. Aztán valami ronda vacakot rakott a nyakamba, és az a nagy doboz megállt. Kimentünk egy kicsit sétálni, mert én állitólag valami büdit követtem el. Nem tudom mit kellett volna tennem, inkább visszasiettem a nagy dobozba.

Én tényleg nem akartam, jó kislány akartam lenni, de végül is mikor már annyit hívtak, kipróbáltam az ágyukat. Huuuuuuuuuuuu, de finom meleg és puha. Aztán mikor meg teleettem magam, be akartam mászni a dohányzóasztal alá, de már nem volt erõm, és nehéz volt a pocim. Aztán a jószagú néni, aki mindig mamának hívta magát, megint adott egy finom puszit, és én örömömben a nyakába ugrottam.

De szeretem õket!!!!!