A kis család
 

2001. január. Anyukám és Apukám úgy döntött, hogy férjhez ad. Engem nem nagyon kérdeztek meg, de mikor megismertem a võlegényem, nem volt kifogásom. Nagyon helyes pasi. És kedves, és szelíd, és gyengéd. Olyan nekem való. Az állatorvosom, Dr. Nándorfi Zoltán Blacky nevû kutyája.

Csak kicsit mulya volt. Nekem, a szûz lánynak kellett bátorítani.

2001. február 14. A házasságkötésünk napja.

És az esküvõt követõ harmadik héten, már az ultrahang kimutatta a pici gyermekem a hasimban.Két hét múlva már az is látszott, hogy két kis babám van, és az egyik éppen bukfencezett.

És az Apuék egyik barátja, Hável Gyula adott nekem egy szuper szülõágyat. Persze, nekik szuper, de én alig fértem el.

Jaj itt már nagyon nagy a hasam, olyan nehéz vinni õket, és esténként, mindig focimeccset tartottak.

2001. április 15. Éjszaka nagyon sokat kellett pipilnem. Szegény Mamim örökké megkértem, vigyem le. És felástam a dombot. Csináltam sok-sok lyukat, de a mami azt mondta, hogy majd otthon kicsim.

Reggel 5 óra. Nagyon fájt a hasim. Anyukám megnézett, és azt mondta, valami barna folyik belõlem. 7 órakor felkeltette az Aput, hogy csináljanak rendet, mert jönnek a gyerekek, és legyen rend itthon, hogyha jön a doktor bácsi ne kelljen szégyenkezni. De hát ki a fenét érdekelt a rend, mikor nekem nagyon fájt a hasim. Olyan jó volt mikor a Mami és a Papi felváltva simogattak. Aztán 9 óra felé elaludtam. 12 óráig nem is volt semmi bajom.

De utána már mindenem fájt. Anyukám telefonált a Zoli doktor bácsinak, hogy jöjjön el. 2 órakor már itt volt, és olyan nagyon nagy fájdalmakat okozott! Az hogy simogatott, meg becézett nagyon jól esett, csak a fájdalmat nem mulasztotta el. Még két szurit is adott, amitõl még jobban fájt a hasam. Aztán elment, és valamit császárt emlegetett. De már engem semmi sem érdekelt, csak fel és alá futkostam. Már nagyon fájt. Anyukám azt akarta, hogy menjek be a szülõágyba, de semmi kedvem nem volt egy helyben maradni. Aztán egyszerre valami hatalmas görcsöt éreztem. Kínomban kiszaladtam a kisszobába, felugrottam az ágyra, és úgy éreztem kakilni kell. Anyukám mindig mellettem volt, az Apu meg könnyes szemmel jött utánunk.

15 óra 35 perc.

Jaj, most már nagyon fájt, lefeküdtem az ágyra, és érezem, hogy valami jön ki, és mit látok, egy gyönyörü fekete kis szörgombóc. De hát mi ez? Ez az én fiam? Hisz ez gyönyörû, és mászik hozzám, és milyen vizes, maszatos, gyerünk gyorsan mosdani kicsi fiam! És mit érzek? Valami csurog a cicimbõl, de ez a kis huncut már be is kapta. Jééééééééé, eszik ,cuppog. Te fájtál? Te gyönyörü kis gyerek? Anyu - Apu látjátok? Ez az én kisfiam!!!!

Anyukám bepakolt minket a szülõágyba. De minek kellett azt a piros fényt felkapcsolni, majd megsülök. És mindenki mosolyog, és boldog, De jó érzés. A kisfiam meg éhes, és eszik.

Jaj, de mi történt, megint fáj a hasam!

17 óra 45 perc.

Megint mennem kell egy kicsit sétálni, nagyon fáj. De már jön is! És itt van még egy szépséges fekete gyémánt!

De szép vagy kislányom! Gyere gyorsan mamihoz, megmoslak, és egyél Te is!
Nagy kutyusok leszünk

Hát itt vagyunk! Ugye szépek lettünk?

A kisfiam a Duncan MecLeod a kislányom a Miss Bonny nevet kapta.

Nagyon nagyok voltunk. Duncan 75 dkg, Bonny 81 dkg !

 

Ugye milyen huncutok vagyunk? Kiszöktünk az elõszobába. Tincsi tanti persze vigyáz ránk.

Ki szeretnék jönni, Mamiiiiiiiiiiiiiiii !

Én Bonny vagyok, és nagyon szeretek a mamámhoz bújni. Ott a legjobb, finom meleg, és vigyáz rám.

 

Itt még nagyon kicsi vagyok, elférek a szék alatt.

Én meg pici vagyok, és nem tudok kijönni, Bonny meg már régen kigrik, és itthagy engem és nem hajlandó megtanítani. De nekem fáj is a hasim egy kicsit. Valami dudorodik ott. A mamim anyukája mindig nézegeti, és félt valamitõl.

 

De jó itt együtt a házunkban.

 
Itt már nagyon fáj hasam - Duncan vagyok - és anyukám elvitt a Zoli doktor bácsihoz, aki azt mondta, hogy õ az én nagypapám. És mindig büszkén mutogat mindenkinek. De valami nagyon furit szagoltattak velem, és én elaludtam. Mikor felébredtem még jobban fájt a hasam, és anyukám anyukája tett rám egy kis pólot, hogy ne nyalogassák a pocakom, pedig az annyira jól esik nekem. Valami olyasfélét mondanak, hogy köldöksérvem volt, amit meg kellett mûteni.
Azt mondják, hogy sokat huncutkodunk, de mi nagyon szeretjük egymást a tesóval. És a legjobb a mami hasán aludni. Már 8 hetesek vagyunk, és ne áruljátok el senkinek, de még mindig kapunk abból a finom tejecskébõl, amit a mami ad.
A lakás rémei vagyunk. Örökké birkózunk, persze a Bonny nem hagy békén, de olyan jókat tudunk rosszalkodni.
A legfinomabb, mikor a mami mosdat. Be is bújtunk utána a dohányzóasztal alá, és aludtunk egy nagyot.

Itt már a mami nem engedett futkosni, azt mondta aludni kell.

Hurrá - gondoltam én Bonny kisasszony, akkor én ma az asztalon fogok aludni. Az öcsi meg csak nézzen!
Hát itt most egy kis bünti van, azt mondják, hogy elfertõztük a sebemet, és most már szigoruak lesznek hozzánk 8-))))))))))))))))
Ugye milyen szép nagyok lettünk?

Egy kis délutáni pihi.

És egyszercsak a kétlábúak azt mondták, hogy már elég nagyok vagyunk, és elégszer pisiltük, és kakiltuk tele a lakást, menjünk sétálni.

Ez nagyon izgalmas!!! Olyan finom új szagok.

Séta utáni pihenõ. Aztán megint séta, már unjuk, minek kell olyan sûrûn lemenni,mikor sokkal jobb itthon pisilni?

Tincsi és Miss Bonny
Hát mi nagyon rosszak vagyunk, szegény anyukánk, nem gyõz minket fegyelmezni. De akkor is, és mindig a Bonny kezdi. Én már régen aludnék, de õ nem hagy.
 
 
Nagyon nagyon szeretem az ANYUKAM es a Papám.
 

 

 

   

 

Tinike

 

 

 

 

 
  folytatás következik