|
|
|
Pici Danika |
A büszke férfi |
Öregúr |
|
Lilike |
Etetés |
Beteg vagyok |
|
Buksi a házõrzõ |
Strand |
Én itt lakom és Te?
|
![]() |
![]() |
![]() |
| Sonyka | Éhes vagyok | Mit hoztál? |
![]() |
![]() |
![]() |
| 2002.április 10-én Döncike itt hagyott minket, 2 éves és két hónapos volt, szép kort ért meg .... |
Jeremy 2003.októberében hagyott itt minket váratlanul
Bettykénk hat évesen távozott el, emléke örökké él
2004.06.06.
Ha új lakót kapnak a temetõk,
nem is dicsõt, csak épp elõkelõt,
a gyász pompázik szoborrá virulva
és az elhunytat zengi név meg urna
nem azt, aki csakugyan volt, hanem
akinek kellett volna, hogy legyen
s a szegény kutya, a leghûbb barát,
ki boldogan áldozza föl magát,
kinek szíve gazdája szíve volt,
dicstelen hull el, bármilyen derék,
s földi lelkét megtagadja az ég
míg az ember, hiú féreg! csodákat
s kizárólagos eget kér magának.
Óh, ember! napod gyorsan alkonyul,
rabnak becstelen vagy, s romlott, ha úr,
aki kiismert, undor tölti meg
tõled, lélegzõ, hitvány sártömeg!
Szerelmed kéj, barátságod csalás,
szavad és mosolyod képmutatás!
Neme nemes csak megromlott csírádnak,
rád pirít minden becsületes állat.
Ki itt jársz s látod ezt a sírjelet,
menj tovább, - nem fajtádnak tiszteleg
barát emlékét õrzi ez a jel;
egy barátom volt csak - s az itt hever.
George Byron
