Akik átmentek a Szivárványhídon

 

Pici Danika

A büszke férfi

Öregúr

Lilike

Etetés

Beteg vagyok

     

Buksi a házõrzõ

Strand

Én itt lakom és Te?

 

Sonyka Éhes vagyok Mit hoztál?
2002.április 10-én Döncike itt hagyott minket, 2 éves és két hónapos volt, szép kort ért meg ....    

Jeremy 2003.októberében hagyott itt minket váratlanul

Bettykénk hat évesen távozott el, emléke örökké él

2004.06.06.

Ha új lakót kapnak a temetõk,
nem is dicsõt, csak épp elõkelõt,
a gyász pompázik szoborrá virulva
és az elhunytat zengi név meg urna
nem azt, aki csakugyan volt, hanem
akinek kellett volna, hogy legyen
s a szegény kutya, a leghûbb barát,
ki boldogan áldozza föl magát,
kinek szíve gazdája szíve volt,
dicstelen hull el, bármilyen derék,
s földi lelkét megtagadja az ég
míg az ember, hiú féreg! csodákat
s kizárólagos eget kér magának.
Óh, ember! napod gyorsan alkonyul,
rabnak becstelen vagy, s romlott, ha úr,
aki kiismert, undor tölti meg
tõled, lélegzõ, hitvány sártömeg!
Szerelmed kéj, barátságod csalás,
szavad és mosolyod képmutatás!
Neme nemes csak megromlott csírádnak,
rád pirít minden becsületes állat.
Ki itt jársz s látod ezt a sírjelet,
menj tovább, - nem fajtádnak tiszteleg
barát emlékét õrzi ez a jel;
egy barátom volt csak - s az itt hever.

George Byron